A Ford mérnökei kutatásba kezdtek, hogy felmérjék az emberi színérzékelés és “színtolerancia” határait: a tesztadatok segítségével a Ford tökéletesítheti színválasztását, hogy az általa használt árnyalatok még a legélesebb szemű vásárlóknak is megfeleljenek. A Ford munkatársai különleges képzésen tanulják meg, hogy az egyes színek árnyalatai, teltsége, ragyogása és kontrasztja hogyan befolyásolja a vizuális kommunikációt.

Az autóvásárlók többsége egy pillanat alatt – és gyakran ösztönösen – dönti el, hogy egy autó utasterének színvilága tetszik-e neki vagy sem. Ez az egyetlen szempillantás alatt meghozott döntés egyúttal azt is befolyásolhatja, hogy a vevő milyen minőségűnek ítéli magát az autót. Ennek fontosságát felismerve a Ford mérnökei vizsgálatokba kezdtek, hogy megismerjék az emberi színérzékelés határait, valamint az egymás mellett elhelyezett anyagok színei közt felfedezhető finom árnyalatkülönbségek megítélését. Ezek a színeltérések akkor keletkeznek, amikor különféle anyagok, eltérő megmunkálású felületek, vagy akár eltérő beszállítóktól származó részegységek kerülnek egymás mellé. Jó példa erre a kormánykerék karimájához felhasznált anyag, amely különbözik a kormány középrészének anyagától.

“Ha azt akarjuk elérni, hogy autóinkra minőségi termékként tekintsenek a vásárlók, akkor nem feledkezhetünk meg az első benyomás fontosságáról – e téren pedig a színek kulcsszerepet játszanak.” – árulja el Carsten Starke, a Ford Európa kutatómérnöke. “Az emberi színérzékelést kutató, kiterjedt tesztprogramunk segít abban, hogy mindezt ne kelljen a véletlenre bíznunk.”

A németországi Aachenben működő Kutatási és Tervezési Központ szakemberei három tesztprogramot állítottak össze. Az érzékelést és a toleranciát vizsgáló tesztek segítségével biztosítható, hogy a Ford-alkatrészekhez használatos többezer féle anyag és felület különböző színárnyalatai passzoljanak egymáshoz – még a legélesebb szemű, legkritikusabb tesztalany megítélése szerint is.

“Számos tényező befolyásolja, hogy az ember hányféle színárnyalatot képes megkülönböztetni.” – fejti ki Carsten Starke. “A fiatalok általában élesebben látnak, a nők pedig érzékenyebbek a színek közti diszharmóniára. A tesztek során kiderült, hogy tíz emberből alig egy látja meg a nagyon enyhe színárnyalati eltéréseket – bár ez nem feltétlenül jelzi azt, hogy a többiek érzéketlenek lennének a jelenségre.”




A Ford három színtesztje:

Színérzékelési teszt
A mérnökök egy nagy felbontású, színhelyes monitor segítségével ellenőrzik, hogy a tesztalanyok képesek-e különbséget tenni két nagyon hasonló színárnyalat közt. A részvevők számokat látnak (1-től 9-ig) egy kontrasztos háttér előtt, és ezeket kell felismerniük. A vizsgálat során egyre csökken a háttér és számok színárnyalatának különbsége, ami fokozatosan megnehezíti a számok felismerését.

Színtolerancia teszt
A teszt a színek különbözőségének felismerését szolgálja. A résztvevőket arra kérik, hogy mutassák meg a különbséget a folyamatosan változó textúrájú, méretű és helyzetű lapok között. A vizsgálat eredménye arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire fontos az egymás mellett, egy síkban elhelyezkedő felületek színének egyezése.

Színkommunikációs teszt
Ez a teszt a színekkel történő kommunikáció hatékonyságát fokozza. A résztvevőket arra kérik, hogy ismét vizsgálják meg figyelmesen a képernyőn megjelenített lapokat; ezután arra ösztönzik őket, hogy változtassák meg a lapok színárnyalatát, színmélységét és kontrasztját, s ezután találják meg az összeillő színárnyalatú lapokat. Ugyanez az eljárás a kijelzők és műszerek leolvashatóságának javítására is alkalmas.

•  

Küldés e-mail-ben: