•    13,629 kilométeres hosszú, aszfalt
•    Tesztelési lehetőség nincs

Dunlop-sikán: Jó, hogy a rajt és a befutó egyaránt a főtribün előtt zajlik. Jobbra a csapatok és a boxutca, és természetesen a box-táblák, amikre folyamatosan figyelni kell, balra pedig a zsúfolásig telt főtribün. Itt valóban jól érzékelhető e verseny népszerűsége a szurkolók körében. Az első kanyart szinte teljes gázon veszik. A nehézséget itt az jelenti, hogy közvetlenül utána intenzív fékezés következik, hogy megfelelő tempóban érkezzenek a Dunlop-sikánba. A féktávot már a kanyaríven fel kell venni, az autó hátulja így itt hirtelen könnyebbé válik. Maga a sikán igen lassú, de nem ajánlott túlzottan lerövidíteni a szegélyköveken át. Így ugyan gyorsabb, ám pillanatok alatt defektet lehet kapni vagy akár az első spoiler is megsérülhet.

S du Tertre Rouge: A Tertre Rouge S-kanyarjai mindjárt az első fordulók a Bugatti-szakasz és a hosszú pálya közötti átmenetet követően vannak kialakítva. Az aszfalt minősége is megváltozik, ami igencsak jól érzékelhető. Mintegy 250 kilométer/órás sebességgel érkeznek az autók a kanyarkombinációhoz, fékezés, majd két fokozat vissza. Az első balkanyarba bekormányozva egy méretes aszfalthullám fogad, ideges reakciókat váltva ki az autóból. Nem célszerű túl agresszíven a belső ív szegélyköveire hajtani, mert annak könnyen a felfüggesztések vagy a keréktárcsák láthatják kárát. A legjobb azonban amennyire csak lehet, megközelíteni a szegélyt, mert a hullám is így érezhető a legkevésbé.

Tertre Rouge: Ez a kanyar korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek ránézésre tűnhet. Az autók viszonylag gyorsan érkeznek az ívre, s lendületesen kell kihajtani belőle, mivel közvetlenül egy hosszú egyeneshez csatlakozik. A külső ív szegélykövei egyáltalán nem laposak, hanem meglehetősen agresszívek. Ha a versenyzők túl keményen hajtanak rá, akár az autó feletti uralmat is elveszthetik, a pályakorlát pedig tekintettel a nagy sebességre igencsak közel húzódik. A Porsche-kanyarokhoz hasonlóan, verseny közben ezt a fordulót is jelentős biztonsági tartalékokkal kell beautózni, aki ugyanis itt hibázik, nagy valószínűséggel be is fejezte a versenyt.

Hunaudières-Gerade: Az Hunaudières-egyenes nagyon hosszú, különösen éjszaka kelti a végtelen út benyomását. Vezetni talán nem olyan nehéz rajta, mint amilyennek elképzelnénk, ám mindvégig teljes összpontosítást igényel, a prototípusok és a GT-autók közötti sebességkülönbség ugyanis igen jelentős. Nem könnyű viszont a tempót a sikánokra is átvinni, mert Le Mans-ban általában igen csekély leszorító erővel autóznak. A második sikán kijárata igencsak trükkös, különösen esős időben lehet csúszós.

Forrás: Le Mans.org

Mulsanne: Az autók szinte csúcssebességgel érkeznek. Röviddel a kanyar előtt enyhe irányváltás és egy aszfalthullám fogadja, pontosan ott ahol a féktáv kezdődik, az autó így könnyen nyugtalanná válhat. A kanyart második fokozatban vesszik, kifelé valamelyest fel lehet hajtani a szegélykőre. További jellemzője, hogy az Hunaudières-egyenesről érkeznek, ahol szükség esetén akár a pályát kétoldalt szegélyező sík terület is rendelkezésre állhat, míg a Mulsanne hirtelen jóval szűkebb pályaszakaszra vezet, ahol már igencsak nehéz az előzés.

Indianapolis: Az Indianapolis igen kellemes és élvezetes kanyar, számos pilóta kedvence. Igen nagy tempóval érkeznek, és 300 kilométer/óra felett hajtanak be. Csak a kanyaríven fékeznek, amikor igazán jól érezhetőek a tehetetlenségi erők. A következő balkanyart nem szabad túl gyorsan venni, mert könnyen kicsúszhatnak. Előfordulhat, hogy egészen az Arnage-ig várni kell egy-egy lassabb autó megelőzésével.

Arnage: Egy igen gyors pályaszakaszról, 300 kilométer/órás tempóval érkeznek az Arnage-hoz, ahol a jobbkanyar előtt egészen 80 kilométer/óráig kell lassítani. Ez nem csupán az autónak nehéz, a pilótának is rendkívül erősen kell koncentrálnia, miközben a fékek az előző kanyar előtti lassítástól már eleve igen forróak. Az aszfalt gyakran síkos itt, aki hibázik, a szűk biztonsági zóna miatt pillanatok alatt a korláton találhatja magát. A kanyar kijárata már nem olyan nehéz, mint korábban, az aszfalthullámokat kisimították és a pályát is kiszélesítették. Ezzel együtt is nagyon figyelni kell, hogy a szegélykőre hajtva nehogy kitörjön az autó hátulja. Nagyon pontosan kell vezetni, s amint lehet, gázt adni.

Porsche-kanyarok: „Le Mansban egyértelműen a Porsche-kanyarok jelentik a pálya legjobb részét. Az autók csúcssebességgel közelítenek, s alig kell fékezni, a pálya itt kissé hullámos. Kifejezetten semleges viselkedésű, jó autó kell ide, különösen az első tengely tekintetében bekormányzáskor. Olyan kanyarkombinációról van szó, ahol némi kockázattal és bátorsággal tekintélyes idő takarítható meg, ez azonban verseny alatt, forgalomban nem mindig könnyű. A külső gumikoptatón előzni nem könnyű, sokat nyerhetnek, de veszíthetnek is vele a versenyzők. Ezért ez a pálya igen jelentős pontja, itt egyértelműen kiderül, mennyire jók az autó aerodinamikai beállításai.

Ford-sikán: Ez a sikán igen egyszerűnek látszik, ám valójában kifejezetten nehéz kanyarkombinációról van szó. Az első része igen gyors, a fékezés pedig érdekesen alakul. A box bejárata magasságában kormányozzák be autóikat a versenyzők, majd tempósan, a belső szegélyköveken veszik az ívet. A második rész kijáratánál fontos a megfelelő tapadás, hogy a lehető leggyorsabban fordulhassanak a célegyenesbe. Itt sem lehet túl agresszíven a szegélykőre kormányozni, mert az első splitter vagy akár más alkatrészek is könnyen sérülhetnek.

•  

Küldés e-mail-ben: