Extrém körülmények között tesztelik az új Ford Focus-t!

A jövőre a világ legfontosabb piacain, így Európában, Amerikában és Ázsiában egyszerre érkező legújabb generációs Focus-t a Ford a bolygó legextrémebb helyein teszi próbára: autóztak vele befagyott tavakon, átvágtak vele a legforróbb sivatagokon, és túlterhelve kanyarogtak vele az Alpok szerpentinjein, hogy a modellt a lehető legmegbízhatóbbá formálják, és vevői mindenhol elégedettek legyenek vele.

A magaslat ugyanúgy hat az autókra, mint az emberre. Minél magasabban vagyunk, annál kevesebb az oxigén a levegőben, ezért nehezebbé válik a lélegzés, a működés. A Ford elvárja termékeitől, hogy minden tengerszint feletti magasságon tökéletesen működjenek, ezért a vállalat gyakorta használja tesztelésre az osztrák Alpokban lévő Grossglockner alpesi hegyi utat.
Az 1935-ben befejezett, lélegzetelállítóan szép aszfaltcsík egészen a Hohe Tauern Nemzeti Park szívéig kúszik fel, majd Ausztria legmagasabb csúcsa, a 3.978 méteres Grossglockner és annak gleccsere, a Pasterze előtt ér véget.

A 48 kilométer hosszú, nehéz kanyarokkal tűzdelt útvonal legmagasabb pontja 2.054 méteren van – az útépítés e gyöngyszeme az autózás és a motorozás szerelmeseinek Mekkája. Emellett pedig tökéletes hely arra is, hogy elvégezzék az új generációs Ford Focus magaslati tesztelését.
A Ford járműintegrációs mérnöke, Bernd Herweling két teljes hetet töltött itt, s naponta 200 kilométert vezetett fel és le a szerpentinen. “Különböző erőforrásokkal, benzines és dízelmotorokkal teszteljük itt a Ford Focus legújabb generációját," - magyarázza. "A vevők szemszögéből értékeljük az autók vezethetőségét meredek hegyi utakon. Azért vagyunk itt, hogy tisztán lássuk, miként teljesít az autó a meredeken hegyi utakon felfelé és lefelé.”

“A Grossglockner ideális hely erre. Az útfelület nagyon jó. Az út első, legmeredekebb szakaszát használjuk a teszthez; szinte folyamatos a 12 százalékos emelkedő egészen fel, a 2.400 méteres szintig. Ott fenn a levegő már sokkal ritkább, így a motornak keményebben kell dolgoznia. Mivel az út hosszú, rengeteg adatot gyűjthetünk.”
A napokban a csapat egy erősen álcázott Focust tesztelt, amelyben a teljesen új, 1,6 literes Ford EcoBoost közvetlen befecskendezéses benzines turbómotor dolgozik. Bernd vezet, kollégája, Markus Polle pedig az első utasülésben a laptopon figyelte a külső hőmérséklet, az olajhőmérséklet és sok más adat alakulását. A hátsó ülésen tucatnyi műanyag marmonkanna volt ballaszttal megtöltve, amelyek együtt olyan nehezek, mint három súlyos felnőtt.

A Grossglockner alpesi útra 28 euróba kerül egy napijegy. Miután elhagyjuk a díjfizető fülkét, az út rögtön felfedi igazi arcát, s már az első hajtűkanyarok előtti hosszú egyenesben is meredeken emelkedik.
Bernd keményen hajtja a Focust. Többnyire második vagy harmadik fokozatban halad, ám a legélesebb kanyarokban akár az első fokozatig is visszakapcsol. Megelőz egy, két, három teherautót és néhány egzotikus sportkocsit is, és szédítő sebességgel kerül egyre feljebb.
A táj egyszerűen lenyűgöző, ám ez az út nagy koncentrációt kíván, hiszen a korlát nélküli út mellett hatalmas szakadékok is vannak. Ahogy a Focus egyre magasabbra jut, bedugul az ember füle, majd néhány perccel a völgyet elhagyva a hágó tetején Bernd félreáll, leállítja a motort, és szélterelőt állít fel a motortér körül, hogy a hőt ne engedje elszökni.
"Ez egy hőcsapda," mondja. "Azt szeretnénk, ha a motor a lehető legforróbb maradna. Felfelé jövet alaposan megfigyeljük a motor hűtőrendszerét, az olajhőmérsékletet, illetve automatikus váltós kocsik esetében a váltóműolaj hőmérsékletét is.”

"Több mint 100 elektronikus csatornánk van a fedélzeten, amelyekkel rögzítjük a jármű viselkedését. Ez rengeteg információ. Eddig mindent rendben találtunk. Az a dolgom, hogy gyorsan menjek, de ne határon. Mehetnénk ennél jóval gyorsabban is!”
Miközben Bernd és Markus elemzik a laptopok adatait, kisebb tömeg gyűlik össze az álcázott Focusok körül. Néhányan fényképet készítenek, sokan pedig az ablakhoz nyomják arcukat, hogy lássák, milyen az utastér.
"Ez gyakran megesik," magyarázza később Bernd. "Amikor az autó áll, az emberek megpróbálnak belesni. Amikor elmegyünk valaki mellett, gyakran többször is megnéznek minket, mert valami újat látnak. Az emberek kíváncsiak. Ha fényképet készítenek, nemigen tehetünk semmit. Az álcázás azonban sokat segít. Mindig tudjuk, hogy mi történik, de tovább kell mennünk, folytatnunk kell a munkát.”

Öt perccel később máris ideje lefelé indulni. Felfelé a kuplung és a motor küszködik a legjobban, lefelé viszont a fék kapja a büntetést. Az út mellett számos tábla figyelmezteti a vezetőket, hogy kapcsoljanak vissza, és takarékosabban használják a fékeket. Bernd azonban minden kanyar előtt nagyon későn fékez – szerencsére a Focus biztosan áll a lábán, mint egy muflon.

Mikor majdnem elérjük a lejtő alját, ahol egy másik, erősen álcázott Focus nehéz, négykerekű utánfutót vonszol felfelé. Bernd elmagyarázza kollégája feladatát: stabil 30 km/órás sebességet kell tartania egészen a csúcsig. Ilyen tempó mellett kevés levegő halad át a hűtőn, így a motor hűtőrendszere igazán kemény próbatétel előtt áll.
"Az utánfutós tesztelés nagyon fontos," teszi hozzá Bernd. "Tengerszinten ezzel az autóval és ezzel a motorral másfél tonna is vontatható. Ám itt fent, a ritkább levegőben a motor szenvedni fog.  Elmegyünk egészen a határig, hogy lássuk: mennyit képes a hegyre felhúzni a kocsi, és hogyan teljesít a kuplung a magaslaton az emelkedőn való induláskor.

"A körülmények különlegesek, de éppen ezért vagyunk itt. Ha egy autó ebben a környezetben is teljesíti a célkitűzéseket, akkor szinte mindennel megbirkózik majd, amit a vevők várnak tőle!"

•  

Küldés e-mail-ben: