Múzeális jellegű gépjárművet tartani elsősorban úri passzió. De aki beleszeret a legalább 30 évvel ezelőtt gyártott autókba, annak érdemes tudnia, hogy egy-egy darabot mennyiért érdemes megvenni, és számolnia kell azzal is, hogy a későbbiekben mennyi időt és pénzt kell ráfordítani, hogy az autó értékét őrizze.

Hazánkban is leginkább az angol eredetű „oldtimer” vagy veterán szót használjuk, pedig a hivatalos megnevezés: múzeális jellegű gépjármű. Azt, hogy mely járművek tartoznak ebbe a körbe, a gépjárműadóról szóló törvény szabályozza. A jogszabály szerint „muzeális jellegű az a gépjármű, amelyet legalább 30 éve gyártottak, használata kizárólag a jellegével összefüggő célból történik, továbbá az eredeti műszaki jellemzőit nem változtatták meg, vagy annak megfelelően helyreállították.” Ez a törvény kimondja azt is, hogy különböző kategóriákba kell sorolni ezeket a járműveket, amely alapján vannak veterán, klasszikus és nosztalgia besorolású járművek.

Aki egy mai autó megszokott kényelmét és biztonságát szeretné élvezni, érezni egy 50-60 éves oldtimerben, az csalódni fog. Egy ilyen kocsi vezetésekor nemcsak térben, de időben is tudni kell utazni. Ugyanakkor a legkülönbözőbb emberek birtokolnak veterán autókat, sokan inkább hobbiból. És innentől határtalan a ráfordítható pénz mennyisége. Az egymillió forintból „kipofozott” VW Bogártól, a kétszáz millióba kerülő luxus-oldtimerig terjedhet a választék. És akkor még csak egy darab autóról beszéltünk. Vannak gyűjtők, akiknek ötven-száz ilyen kocsijuk van.
A tulajdonosok többsége azért tartja ezeket az autókat, hogy másoknak megmutathassa. Jó érzés a Balaton vagy a Wörthi-tó körül gurulni egy, az úton lévők elismerő figyelmét kivívó, szépen restaurált oldtimerrel. Közülük sokaknak imponáló az is, hogy egy „márkaklub” tagjai lehetnek. Végül vannak a kereskedők és a gyűjtők, akik jövedelemszerzési vagy befektetési céllal birtokolnak ilyen járműveket.



Vásárlás
Napjainkban már az oldtimerek túlnyomó többsége is az interneten, például a közismert eBay-en cserél gazdát. Gyakran nagy távolságra él egymástól a vevő és az eladó, fényképről pedig lehetetlen megítélni egy veterán autó állapotát. Egy költséges, sok száz kilométeres utazás előtt célszerű meggyőződni arról, hogy a megvételre kínált jármű egyáltalán „az-e, aminek az eladó mondja”. Rendben vannak-e a papírjai, egyeznek-e az alváz- és motorszámok, sőt egyáltalán létezik-e a kocsi és az eladó? Az interneten is rendelhető szolgáltatás lényege, hogy az SGS helyi képviselője „meglátogatja“ az eladót és az eladásra kínált autót, és alaposan ellenőrzi az említett tényeket és a minőséget is. Ha minden rendben van, akkor a vevőnek már megéri az utazás. Az SGS Hungária itthon is biztosítja ezt a szolgáltatást.

Értéktartás és felelősség
Ezeket az erkölcsileg és/vagy anyagilag nagy értékű kocsikat megfelelő módon kell tárolni ahhoz, hogy értékük ne csökkenjen. Időnként meg kell ismételni a muzeális minősítést, a műszaki vizsgát, és persze karbantartási, javítási feladatok is előfordulnak. Természetesen járni nem csak lehet, de kell is ezekkel a kocsikkal, mert ha hosszú ideig mozdulatlanul állnak, számtalan károsodás érheti őket – mondja Ecker Dániel, az oldtimerek szakértője, a Promész Innováció Kft. cégvezetője.
A gumi él. Az acélban rohangálnak a szénatomok. A levegő hőmérséklete és páratartalma folyamatosan változik. Mit jelent ez? A karosszériatömítő gumiprofiljai rideggé válnak. Az acélszerkezetek rozsdásodnak, a díszítő krómbevonatok lepattognak, elhomályosulnak. Az érzékeny szerkezeti elemekben lecsapódik a levegőben lévő víz, ami szintén korróziós károkat, működési zavarokat okoz. Ne felejtsük el, hogy 50-60 évvel ezelőtt a korrózióvédelem lényegesen fejletlenebb volt, nem beszélve arról, hogy vannak a karosszériának hozzá nem férhető részei is.



A legfontosabb, hogy jó időjárás esetén mozgassuk meg az autókat. Szellőztessük ki mind a karosszériát, mind a motort. Nagyon oda kell figyelni a garázs hőmérsékletére és páratartalmára. Nem véletlen, hogy az oldtimerekkel télen, vagy rossz időjárás esetén nem járnak a tulajdonosaik.
Ha viszont kimozdulunk büszkeségünkkel a garázsból, fontos, hogy pont olyan felelősséggel tegyük, mint egy új autó esetében. Nem véletlen, hogy mind a tulajdonosok, mind a közlekedés többi résztvevője nagyon vigyáz a veterán autókra, ezért ütközésből eredő sérülések alig fordulnak elő. Ezeket a kocsikat leginkább a minden értelemben vett korrózió fenyegeti. Másodsorban a nem kellő szakmai színvonalú restaurálás és karbantartás miatt keletkeznek károk. Ahogyan azonban a legjobb mai autóknál, úgy az oldtimereknél is bármikor meghibásodhat egy csapágy, egy tömlő vagy egy tömítőgyűrű.

•  

Küldés e-mail-ben: