Turán Frigyes és Zsiros Gábor pokoli nagyot esett – utóbb, amikor már volt kedvük erről beszélni, megállapították, hogy mindketten életük legnagyobb bukfencén vannak túl.

Pedig jól indult, szinte álomszerűen.
Egy gyári Ford Focus WRC-vel indultak a Katalán-ralin, s nem vallottak szégyent, sőt... A pénteki murvás szakaszokat afféle bemelegítésnek használta, a szombati aszfaltos gyorsaságikon azonban szinte szárnyalt a magyar páros, egymás után háromszor autózott hatodik időt, s a nap végén a hetedik helyről várta a folytatást, vagyis a vasárnapot. A párosnak fülig ért a szája – ez természetes –, főleg, hogy a csapat vezetői is azt mondták, nem várták, hogy elsőre ilyen jól alkalmazkodnak az ismeretlen autóhoz, az ismeretlen pályákhoz.

A hetedik hely, ha megtartják, a legjobb magyar eredmény lett volna – megfejelték volna vele a bulgáriai nyolcadik pozíciójukat (ami így az eddigi legnagyobb hazai siker maradt), s újabb értékes vb-pontokkal gazdagodtak volna.
Ám mindez sajnos feltételes módban használandó, ugyanis a vasárnapi első gyorsaságin hatalmasat estek – a 42 kilométeres szakasz negyvenedik kilométernél egy tempós jobbkanyarból jöttek kifelé körülbelül 100 km/órás sebességgel, amikor „kihúzták a lábuk alól a talajt”.

„Egy sima jobbkanyarból jöttünk kifelé és egy jobb három szigorúba próbáltunk befordulni, amikor leestünk az útról. Az autó kábé tíz méterrel az út szintje alatt és negyven méterre tőle állt meg – talpon. Sajnos ki is gyulladt egy kicsit, de végül abból nem lett nagyobb baj. Én hamar ki tudtam kászálódni, de Frici ajtaja teljesen beszorult, úgyhogy egy néző segítségével sikerült valahogy kifeszíteni, hogy ő is kiszállhasson. Neki eltört a bal kulcscsontja és súlyos agyrázkódást szenvedett, nekem pedig zúzódásaim vannak és nagyon fáj a bal lábfejem. Persze, ezt nem magunk állapítottuk meg, helikopterrel kórházba szállítottak minket, ahonnan három-négy óra és sok-sok vizsgálat után engedtek el...” - mondta Zsiros Gábor.

Természetesen nem is lennének vérbeli autóversenyzők, ha a bukás után néhány órával már nem arról beszélgettek volna, hogy ha mindketten rendbe jönnek, minél hamarabb szeretnének újra versenyautóba ülni, mert a baleset előtt életük legszebb ralis élményeit élték át.
„Csalódott vagyok, hogy nem sikerült megtartani az abszolút hetedik helyet, de a raliban benne van a bukás lehetősége, főleg ha az ember ismeretlen autóval ismeretlen pályákon akar gyorsan menni. És ahhoz, hogy ezt a pozíciót kiharcoljuk, tényleg gyorsan kellett menni” - árulta el Turán Frici, aki a navigátorával és más vb-s navigátorokkal és pilótákkal este már a bukás képeit nézegette – arról sztorizgattak (ahogy az már autóversenyzőéknél lenni szokott), hogy ki hol és mikor esett ilyet, vagy ennél nagyobbat...

Pedig jól indult, szinte álomszerűen.
Egy gyári Ford Focus WRC-vel indultak a Katalán-ralin, s nem vallottak szégyent, sőt... A pénteki murvás szakaszokat afféle bemelegítésnek használta, a szombati aszfaltos gyorsaságikon azonban szinte szárnyalt a magyar páros, egymás után háromszor autózott hatodik időt, s a nap végén a hetedik helyről várta a folytatást, vagyis a vasárnapot. A párosnak fülig ért a szája – ez természetes –, főleg, hogy a csapat vezetői is azt mondták, nem várták, hogy elsőre ilyen jól alkalmazkodnak az ismeretlen autóhoz, az ismeretlen pályákhoz.

A hetedik hely, ha megtartják, a legjobb magyar eredmény lett volna – megfejelték volna vele a bulgáriai nyolcadik pozíciójukat (ami így az eddigi legnagyobb hazai siker maradt), s újabb értékes vb-pontokkal gazdagodtak volna.
Ám mindez sajnos feltételes módban használandó, ugyanis a vasárnapi első gyorsaságin hatalmasat estek – a 42 kilométeres szakasz negyvenedik kilométernél egy tempós jobbkanyarból jöttek kifelé körülbelül 100 km/órás sebességgel, amikor „kihúzták a lábuk alól a talajt”.

„Egy sima jobbkanyarból jöttünk kifelé és egy jobb három szigorúba próbáltunk befordulni, amikor leestünk az útról. Az autó kábé tíz méterrel az út szintje alatt és negyven méterre tőle állt meg – talpon. Sajnos ki is gyulladt egy kicsit, de végül abból nem lett nagyobb baj. Én hamar ki tudtam kászálódni, de Frici ajtaja teljesen beszorult, úgyhogy egy néző segítségével sikerült valahogy kifeszíteni, hogy ő is kiszállhasson. Neki eltört a bal kulcscsontja és súlyos agyrázkódást szenvedett, nekem pedig zúzódásaim vannak és nagyon fáj a bal lábfejem. Persze, ezt nem magunk állapítottuk meg, helikopterrel kórházba szállítottak minket, ahonnan három-négy óra és sok-sok vizsgálat után engedtek el...” - mondta Zsiros Gábor.

Természetesen nem is lennének vérbeli autóversenyzők, ha a bukás után néhány órával már nem arról beszélgettek volna, hogy ha mindketten rendbe jönnek, minél hamarabb szeretnének újra versenyautóba ülni, mert a baleset előtt életük legszebb ralis élményeit élték át.
„Csalódott vagyok, hogy nem sikerült megtartani az abszolút hetedik helyet, de a raliban benne van a bukás lehetősége, főleg ha az ember ismeretlen autóval ismeretlen pályákon akar gyorsan menni. És ahhoz, hogy ezt a pozíciót kiharcoljuk, tényleg gyorsan kellett menni” - árulta el Turán Frici, aki a navigátorával és más vb-s navigátorokkal és pilótákkal este már a bukás képeit nézegette – arról sztorizgattak (ahogy az már autóversenyzőéknél lenni szokott), hogy ki hol és mikor esett ilyet, vagy ennél nagyobbat...

•  

Küldés e-mail-ben: