Gondolnátok, hogy még csak egy hete, pénteken rajtolt a 9. Futam? Gondolnátok, hogy már annyi idő eltelt, hogy ez egy másik péntek? Itthon csigalassúsággal telt el ez a hét, de Afrikában elrohant…
Sokan azt hiszik, hogy a megszállottság, amivel egy kalandor a Bamako Rallyhoz tud viszonyulni - a családi kapcsolatok rovására megy. Pedig éppen ellenkezőleg. Aki teljesítette a Futamot, az két hétig utána fel sem akar kelni az ágyból. Aztán két hétig meggyőződéssel állítja: soha többet autóba nem ül. Az ötödik héten már beülne, de úgy, hogy ne ő vezessen…Két hónapon belül pedig elkezdi nézegetni a következő Bamako rally nevezési feltételeit. Az első hónapokban a Futam után az otthonhagyott házaspár viszonya az egészhez: „ha még egyszer ezzel jön: elválok!”…pár hónap múlva: „Mikor indul már, hetek óta nem lehet bírni vele!” E tudósítás íróinak ugyan igen vastag a bőr a..…de a következő üzenet küldőjét és címzettjét még mi sem jelenítjük meg (illetve megváltoztatjuk): „…Szia Zoli, nagyon csodálkozom, hogy megint erre vállalkoztál. Izgulok érted. Marika. (Tudod ki vagyok?- a feleséged!)” Hát kell ennél erősebb bizonyíték, hogy a Flúgos Futam erősíti a családi kapcsolatokat? A statisztika szerint azok a párok, akik pedig együtt mennek végig: 82 %-kal nagyobb eséllyel maradnak életük végéig együtt.
Akik tőlünk most kb. 5000 kilométerre Afrikában vannak, nos nekik most nincs idejük ennyit morfondírozni. Mostanra az átlag bamakós jobb lába begörcsölt a gázpedál állandó nyomásától, bal karja leégett a napsütéstől, szeme vörös és szűk a homoktól, arcára pedig rágyógyult egy másra nem hasonlító vigyor…jobb, ha nem tudjuk, mitől. Biztosan attól, hogy péntek van.
Ma, pénteken, a csapatok többsége eljut a Nyugat-Szahara kapujába. Háborús övezet következik. Aláaknázva minden. A világtörténelem egyetlen olyan csatájának helyszíne, ahol a szembenálló felek úgy semmisültek meg, hogy még csak nem is találkoztak egymással. Egyszerűen eltévedtek és éhen haltak. (De előbb szomjan.) Homok és forróság. Hosszú évtizedek óta folyik a küzdelem a Föld nevű bolygó eme értékes darabjáért. Ha itt szállnának le az UFO-k mostanában, akkor ezt üzennék haza: „…értelmes életformára utaló nyomokat nem találtunk.” De a bamakós tudja, hogy a látszat csal: sok egyszerű és szeretetreméltó ember él itt és küzd és nagyon szegény és ennek ellenére boldog. Sokan töltötték az éjszakát (többek között Horváth Krisztián - 134. Uzsi csapat, valamint a Simacek 7 - és 61-es csapat meg minimum 2 litván motoros) a háborús övezet peremén elterülő La-ayoune településen, ahol megfigyelő bázist tart fenn az ENSZ.
A 102. rajtszámú Diósförgepatony Avia Bamako Team AVIA Spirit Mobil Zártosztály 6 pacienssel kamionja is Layouneban vannak (Nyugat Szahara) „A csacsi jól viselkedik, hangulat vidám. Ma megmutattuk az Avianak az Atlanti Oceant.”
A Ceruzaút csapat – Segítsd meg alapítvány 107. rajtszámú Nissan Patrol, valamint még egy Nissan Patrol, és a 106. rajtszámú Vadludak Rally Team Toyota Lucida autóinak a versenyzői Nagy Győző, Tomori László, Koller Attila és Weisz Lajos csütörtökön Tan-Tan (Marokkó) környékén voltak. Innen indultak tovább Dakhla felé, a tervezett etap 900 kilométer volt. Tan-Tan Nyugat Szahara kapuja, itt kezdődik a sivatag (ha ez eddig nem derül volna ki a cikkünkből). Marokkói megszállás alatt van, ők az ország részének tekintik, de papíron meg mindig háborús övezet, de 30 éve nem történt itt semmi... a miért szimpatikus mert 120-150 forint egy liter üzemanyag.... Tan-tan-tól Dakhlaig majdnem végig az óceánparton vezet az út, csak épp 30 méterrel a tengerszint felett. Kezdődik az éghajlat váltás, lassan mar csak kő és homok minden, aztán homokdűne... így a kecskéket is tevék váltják. Viszont barátságosak, csak össze vissza rohangálnak az úton...„A levegő hőmérsékleten látszik, hogy délnek haladunk, ma már elérte a 27 celsiust. Kihasználtuk az utolsó lehetőséget a Tagine tálra Boujdour-ban. Útba ejtettünk egy hajótemetőt is, itt nem kérnek akkreditált bontót a szétszedéshez, nekifutnak a hajóval a partnak, aztán otthagyják. .... csütörtök estére Dakhlaban leszünk, amely egy félsziget, és az utolsó nagyobb város a Mauritan határig. Az út nem bonyolult kb.700 km-t jöttünk majdnem egyenesen...viszont néhol 100 km/h széllökések vannak, és az útra homok dűnéket hord...csak elhordják markolókkal..”
A bamakósok többsége – ezúttal (kivételesen) csaknem egybehangzó beszámolójuk szerint - szerdáról csütörtökre virradóan átélte a Futam első homokviharát. A többség erről a programpontról szívesen lemondott volna…sajnos ez nem a szabadon választható opciók között szerepelt. Az erdélyi motorosok a Transilvania 4 Africa Team, a 64. rajtszámú Toyota Land Cruiser HDJ 80 vx autójukkal, a 138., 139. és 136. rajtszámú KTM 640 Adventure motorjaikkal, valamit a 137. rajtszámú KTM 620 Adventure motorjukkal megérkeztek Tata-ba és ott éjszakáztak. A homokvihar állította meg őket itt, 150 km-re a kijelölt táborhelytől. Bár az autóval is volt némi probléma, fáradtak is voltak, a lényeg, hogy nagyon élvezték az utat. Remélhetőleg a velük együtt haladó 79. rajszámmal indult észt csapat a Team Estonia tagjait sem hagyták hátra a sivatagban. Out of office A-B és on bike Team túra kategóriában indult 19. rajtszámú Mitsubishi Pajero autójukkal jól tartják a tempót nem törődve a viharral/veszéllyel. Előrelátóan pl. azzal a veszéllyel is számoltak, hogy a megrendelőik 80 %-át veszítik el otthon, mivel azok 20 napon át csak az „Out of office” választ kapják a megkeresésekre. Az Out of Office Team legutolsó helyzete csütörtökön: Tan-Tan.
A 102. rajtszámú Diósförgepatony Avia Bamako Team AVIA Spirit Mobil Zártosztály 6 pacienssel kamionja Layounneban vannak (Nyugat Szahara) „A csacsi jól viselkedik, hangulat vidám. Ma megmutattuk az Avianak az Atlanti Oceant.”
A belga srác üzenete Chrisnek is sok mindent elárul: „Hope you're OK and hope to see you soon back on the road! You've only missed the frightening 5hour sandstorm... take care! Guy, 144, Belgium".
Andrew G. az fb-n így számol be a homokviharról egy videót is mellékelve: „This is what it's like to be inside a sandstorm. Speed 3 km/h. Így néz ki egy komoly homokvihar a kocsiból. Sebesség 3 km/h…..Az ORFK Országos Közlekedésbiztonsági Főhatóság Sebességmeghatározó Főosztály Látás-és Útviszony-minősítő részlege helyettes szóvivője szerint ez pont hárommal több, a biztonságosnál!
A Sándor Csaba Ferenc meglepődve igazolta vissza a Facebookon Villám Géza jelentését: -„Tegnap pont ilyenben voltunk ! Körös Bamako Team” - Nem véletlen a megtévesztésig hasonló élmény: A GPS adatok kiértékelése alapján a videózás pillanatában pontosan 247 centiméterre voltak egymástól.
Tény, hogy a „Follow me to Afrika” feliratú autót követve többen keveredtek már ki kilátástalannak tűnő helyzetükből.
A Steel Lords Team versenyzői 130. rajtszámú Tolnai János Honda XR 650R motorjával, 17. rajtszámú túra kategóriában indult Toyota Land Cruiser (versenyzők: Genszky Tamás, Kovács Attila és Viczián Zsolt és 18. rajtszámú Toyota 4Runner járművükkel (versenyzők: Balla Sándor és Gömbicz Attila) csütörtökön a következő rejtjelezett üzenetet küldték (nehogy értsék a berberek, de az is lehet, hogy társadalmi kapcsolatok hiánya miatt némiképpen beszűkült a tudatállapotuk és egyszerűsödött a szókincsük): „Napkelte dűne ok. Dűne rally 4 elakadás ok. Easy rider 1.2.3 ok. motor Jani dűne ok. Mohamed super guide ok. Berber szerelő kuplung set csere 7 óra (fabotokkal nagyon szakszerűen de komolyan) OK. pupu teve fekete ok. homokvihar négy havonta egyszer + eső ok. Jól vagyunk. Megvagyunk. Jó ejt mindenkinek. OK.”
A 101. rajtszámmal túra kategóriában indult Gekko csapat Skoda 120L autójának egyik versenyzője Tárnok Irénke Jessy is bejelentkezett csütörtök délelőtt: "Indulunk Tata-ból, itt szállt meg sok csapat, minden ok, Emil megy, mint a ..Emil. Később írunk meg." - nagyon várjuk!!!!” Pick Róbert kolléga gyors következtetései: már nincs homokvihar (sajna szél még van - forrás: erdélyi motorosok); van út; a mezőnyből sokan vannak egy környéken; van net; "minden ok" (úgy legyen!); a cseh technika utolérhetetlen. A Gekko egyébként lassan egy lokátor állomássá alakul. Velük van a 103. rajtszámú túra kategóriába indult HaLadáS Team versenyzőinek, Matók Viktornak, Petrov Ferdinándnak és Udvari Zsoltnak Lada 2101 autója is. /Már csak egy Dácia és egy Zastava hiányzik mellőlük./
A 115-ös Merci kisbusz lopakodó üzemmódban veszi be Afrikát. Hóban még látták, tehát elindult, de azóta fényképen nem tűnt fel…Négydiplomás igazságügyi szakértőink hosszan megszakértve a problémát az alábbi tanácsot adták: „Mivel nagy autó, a nagy bucka alatt keressétek!”
Tolnai Jani időközben a következő következtetésre jutott. Ad1, „A homok gonosz dolog.” Ad2, „Legutóbb ott hagytam abba, hogy jó eséllyel eltévedt az egész mezőny. Nos, akkor tévedtem. Nem, nem a többiek tévedtek el, hanem mi néztük el a végcél koordinátáit, illetve az Itinerben megnevezett szálloda nem ajánlott szállás, hanem a cél helyszíne volt. Erről ennyit.”
Petra Nijkamp van Meteren is bejelentkezett: „nr 86, nr 87 en 85, en motor nr 144, have a very nice rally!!” Ők a holland Hekkensluiters Team - amely 5 járműből áll: egy Honda Varadero, a 85. rajtszámú Volkswagen Golf, a 86. rajtszámú landcruiser és a 87. rajtszámú Nissan Patrol, valamint a 144. rajtszámú BMW 650GS Dakar motorból áll. Ők az egyetlenek, akik nem vették észre a homokvihart, ugyanis amióta rendszeresen gázolajat fogyasztanak az étkezések után nem éreznek semmit kellemetlennek.
Koleszár Péter a 30. rajtszámú Merre van a sípálya? csapattal (Dr Koleszár Zoltán és Zubcsics Zsuzsanna) túra kategóriában indult. Toyota LC 120 autójukból az alábbi SMS-t küldte haza szerdán éjfél előtt: "Nálunk minden ok. Ma toltunk 13 óra alatt egy 440 km-es terepet. Homokvihar van, mi egy szálláson." Az otthoniak talán most először örülnek annak, hogy Afrika helyett inkább a bánkúti sípályát választották. Annak viszont nem örültek, hogy egy éjszakán át tartó keresgélés után sem találták meg a térképeken a „szállás” nevű települést. A következő üzenetük nem csak a helymeghatározáshoz volt elég de méltó egy igazi bamakóshoz: "Egyelőre minden ok. Laayoune del marokko - éppen egy dűnén akartunk fotózni 3 óra ásás lett belőle! Meg 2 kerekcsere :)”
Ebből egyébként majdnem nemzetközi konfliktus lett, amikor Abu Rahíd Muhammad kecskepásztor mobilján felhívta Casablancában élő nagybátyját: „Já Ahmed, miközben Leilát, a kecskét mentettem a homokviharban őrült jenkik fotózkodtak a homokdűnén. Már nyakig eltemette őket. Meg a kocsijukat. Botokkal hadonásznak. Nehogy valami rosszban sántikáljanak Ins’Alláh!”
„Az USA kikéri magának a hangnemet, bár elég rossz volt a vétel...”- olvasható a diplomáciai jegyzékben. Állítólag amióta Angéla Merkel elolvasta a jelentést, kezébe temette arcát és azóta katatón állapotban ismételgeti „Gottverdammte scheisse…”- szabad fordításban: ”Hát őket meg miért kell…”
Péntek reggel 7 óra 30 körül jelentkezett be a 40. rajtszámú K Team. Brutális napon vannak túl, sivatagi homok, kiszáradt folyó medrek és futóművet próbáló kősivatag! Csúnyán eltévedtek még a reggeli órákban, nem tudták követni az Itinerbe megadott útvonalat. „Olyan helyre keveredtünk be, ahonnan már vissza út nem volt. 200 km-t benn a sivatagi homokban trepli 2-es sebességben. Transporter többször elásta magát, és jöhetett az ásás a mentés, ez ment egész nap. Abban a helyzetben, nem voltunk teljesen tisztába vele, h valaha kikerülünk belőle.” Csütörtök délután sem tudták még hogy hol vannak a 35 fokban (!), a GPS nem fogott jeleket. „Rémület az arcunkon volt, azt hiszem életünk egyik legkalandosabb napját éltük meg. Tele a kocsi a ruhánk a pofánk homokkal.” Estére nagy szerencsével kitaláltak a sivatagból, ami egy helyi nomádnak volt köszönhető, aki 15 kilométeren keresztül mutatta az irányt. Ekkor vágtak még neki a 700 kilométernek. A Pajero a homokban jelesre vizsgázott. Bár a hátsó rugó, v a teló megroggyant, mert a kocsi jobb fele elég erősen dől. De lesz még sivatag.... „Reggel 6-ra megérkeztünk, folyamatosan nyomjuk, nincs pihi. Ma reggel ismét 2 órát tudtunk a kocsiba aludni. A kocsi, a ruhánk, minden csupa por, ég a szemünk, fáradtak vagyunk. A tusfürdő, amit eddig csak kétszer tudtunk használni, a táskába elöntött mindent. A kocsiba üdítő robbant szét. A Gabi nyomja ezerrel, jelenleg egész normális úton haladunk Tan-Tan. Ma délután már az Óceán part mellett Mauritánia felé tartunk. Csütörtök este 10-kor megérkeztünk Laayoune-ba, ahol kb. 15 bamakos autó érkezett meg. Az út nem volt nehéz, csak az úttestre fújt homokdűnéket kellett kerülgetnünk. És most tűnök, végre alvás!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!”
„Helytelenül értékeljük a valóságot, amikor a rosszat és a jót állandó értéknek vesszük. A forróság, a sivatag vagy az egyhangú napok csak egy másik környezethez viszonyítva tűrhetetlenek. A dolgoknak van egy külön, legfőbb lényege, a mi korlátozott érzékelésünkben előforduló benyomásoktól független.” A Budapest-Bamako rally 6. napján az őrültek műholdas és műholdon túli helyzet meghatározását leginkább ezekkel a Rejtő idézetekkel lehet jellemezni: „Még aznap este minden angol leadó világgá távírázta a következőket: Húszezer font jutalmat adunk annak, aki a „Radzeer” pontos tartózkodási helyét megjelöli! Az Admiralitás!.....Mi is! A „Radzeer!”
A szervezők minden hasonló nehézségen úrrá lettek, így végül ki tudjuk elégíteni azok kíváncsiságát is, akiket a verseny – is érdekel, hiszen a versenybíráknak sikerült elkészíteni a rally második etapjának eredmény-kiértékelését.
Csak szólunk, hogy a versenybírók nemrég még Tatan voltak. Mert ugye, „mindenkinek tisztéletre méltó magánügye, hogy kit fojt meg, és kit nem…”
Milyen megnyugtató is az itthoni ónosesőben nyugtázni: Afrikában 35 fokban ez a péntek is jól indult - a Flúgos Futam kalandorai túlvannak a homokviharon!
/Megkönnyíthetik kutatómunkánkat és tudósításainkat, ezért megköszönjük, ha email-ben közvetlenül is átküldik nekünk a fontosabb tudnivalókat a csapatokról az optimafide2013kukac gmail.com címre./
Szöveg és képek (csapatoktól) ComPRad Kommunikációs Ügynökség
Hozzászólások