Címkék: 2014 | Bamako | Budapest-Bamako | csapatok | futam | hírek | Marokkó

2014. január 29. szerda, 14:41

 

Aki már volt Afrikában, az ismeri már ezt az érzést, aki először jár a fekete kontinensen, az először nem is érti… egy megfoghatatlan delíriumos állapotba kerül itt az ember. Semmi nem fontos, ami otthon az volt. Nincsenek számlák. Nincs főnök. Megáll az idő. Az események úgy jönnek egymás után, mintha semminek semmi jelentősége nem volna. Nincs előzmény és ok: egyszerűen történnek a dolgok. Van autó, motor, gázpedál, benzinszag, kő és homok és kecskehús…és ha nem rémálom, akkor van sör is.

Kedves Bamakósok, mi itthon csak azt látjuk, hogy egyre több a megmagyarázhatatlan esemény. Van akiről semmi hír, majd feltűnik 2000 kilométerrel „arrébb”. Másokat egyszerre két helyen látnak. Korábbi versenyzők szelleme kísért? Vagy feltűnik egy gyanúsan ismerős vonásokat hordozó világosabb bőrű kisgyerek mezítláb futva és kezét mintha a kormányon tartaná egyfolytában azt mondja: …brrrrrrr…Hiába na, már 9. éve tapossák ezeket az utakat a Bamakósok! (Fiúk, gondoljátok végig, megkeresitek-e a régi szálláshelyeteket!) Kedves otthonmaradt feleségek, barátnők (férjek és barátok), higgyétek el, jól vannak szeretteitek!




De mit lehet mégis tudni róluk? (már amit a versenyzők tudni engednek magukról.) Úgy tűnik a verseny jelentős piaci élénkülést eredményezett az autószerelőkön keresztül a válság sújtotta mediterránium gazdaságára. A schaffhauseni autószerelők aktív marketinget fejtettek ki a facebook-on. Marokkóba egyébként már az Ibériából csatakozókkal kiegészült mezőny érkezett. Ugyanakkor egyesek sajnos lemorzsolódtak és már csak lélekben követik a Futamot, közben minél gyorsabban próbálnak megszabadulni az őket cserbenhagyó csotrogányoktól valamelyik használtautó piacon. Ez nem az ő Futamuk volt! A még versenyző csapatok előtt az Atlasz hegység tornyosul, keréktörő kövekkel, szakadékokkal, felejthetetlen panorámával. A 104. rajtszámmal túra kategóriába indult Salgo Team Salgo Balázs és János Lada 2107 autójukkal kedden fél tizenegykor kötöttek ki Tangerben. Szabó Eszterékhez hétfőn Chaouèn, Marokkó közelében csatlakozott egy motoros versenyző Lengyelországból és 1-1 túra csapat Portugáliából es Csehországbol. Krizsán Krisztián és Kurcina Gábor 40. rajtszámú K Team túra kategóriában indult Mitsubishi Pajero autójukkal kedden együtt haladt Gyertyás Attila és Horváth László által navigált 25. rajtszámon túra kategóriába indult Syncro-Limit Team Volkswagen T3 Syncro autójával és a 31. rajszámon indult Ancika Incike Duo csapatot erősítő Kiss Imre és a nevezési listán kiolvashatatlan vezetéknevű – valószínűleg ő Ancika - társa túra kategóriában indult „mitsubicsi” becenévvel illetett Pajero autójukkal. Legutóbbi információnk szerint kedd este már közel voltak a 2. táborhoz, bár nehéz napjuk volt, végig a hegységben mentek. (azért az Atlaszt nehéz lenne megkerülni).

Szerdán a verseny egy újabb hosszú és kemény szakasszal folytatódik a cannabis ültevényeken át a Rif hegységben. Ezt a programpontot Villám Géza (Andrew G.) azért iktatja be évről évre, mert köztudomásúan a Futam résztvevői között számos lelkes amatőr botanikus található. Az eddigi 8 év tapasztalatai szerint a versenyzők üzenetei ettől a mintegy 622 kilométeres szakasztól kezdve érthetetlenné kezdenek válni. Hiába: a Fáradtság! A Budapest-Bamako hivatalos információi szerint a verseny első etapjának eredményét itt értékelik.

Még az átkelésnél eltévedtek egyesek és Algériában kötöttek ki. Mivel ide külön vízum kell, ez gond lehet. De ha be is jutnak, Marokkóba nehéz lesz átjutniuk, mert a két ország határa kvázi hadiállapot miatt hermetikusan le van zárva. A szóbeszéd szerint a tűzszünet ára néhány kétdolláros Breitling karóra ünnepélyes átadása a megfelelő személyeknek. Ezeknek a személyeknek különös ismertetőjele, hogy egyenruhát viselnek és állandóan idegesek. Ezért javasoljuk, hogy az adomány átadásakor nézzünk az égre és mormoljuk: „óra et karóra”…




A Transilvania Africa Team 64. számú autójának utasai és motorosai (136, 137, 138, 139) a (zordon) Kárpátokban edződtek. Mit nekik…? Mind a heten jól vannak. Romániából annyi versenyző indult egyébként (62. Nissan X-Trail,12. Toyota Hylux), hogy állítólag a teljes román tengeralattjáró flotta biztosította (figyelte?) az átkelésüket. Eredetileg titkos akció lett volna, de a román tengerészek nem tudtak leszokni a cigarettáról…ilyen tüdővel pedig nem képesek soká a víz alatt maradni. Egy jó tanács a Kárpátok lovagjainak: a kecskét is úgy kell kikerülni, mint a medvét, de ha mégis elütöd, ezért viszont érdemes visszatolatni! Jó utat és kerüljétek a „drum in lucru”-t!

A K Team még hétfőn küldött eddigi legutolsó üzenete szerint teljesítették a 3 napos majdnem 4 000 kilométeres szupermaratont és megérkeztek Chefchausen-be, az etap céljába. „Határátkelés sima liba, csak pár Euronk bánta, mert az arabok jól lerabolják a turistákat. Közlekedés kaotikus!!!! Kresz itt nem igazán ismert. Sötétben, keskeny rázós úton jöttünk 40-50-es tempóval. Holnap megyünk fel az Atlaszba 700 km.-t Rissaniba. Megkezdődik!”…Fontos tanulság! Sajnos Marokkótól már nem elég a kétdolláros Breitling. Pedig két szempontból is jobb, mint az eredeti: ennek nem rövidebb az egyik mutatója és nem marad le folyton a másiktól!




103-as HaLadás csapat
(Matók Viktor, Petrov Ferdinánd és Udvari Zsolt) is jól haLad. Már kipróbálták, milyen Marokkóban sátorban aludni. Az ő sikeres célba-érkezésüket egyébiránt megjósolták a legendás dogonok is: „a vörös szovjet gép érkezése nagy dübörgéssel jár majd, de csendre intenek a mögötte felsejlő füstölgő csövek…”

Az 1. rajtszámú NaWi Team verseny kategóriába indult Mazda BT50 autójukkal az üzenték, hogy „Átértünk az Atlasz hegységen, a Szahara kapujában vagyunk. :)” A holland Hekkensluiters Team - amely 5 járműből áll: egy Honda Varadero, a 85. rajtszámú Volkswagen Golf, a 86. rajtszámú landcruiser és a 87. rajtszámú Nissan Patrol, valamint a 144. rajtszámú BMW 650GS Dakar motorból - versenyzői Jilmer & Lidwien kedd éjjel a következő üzenete küldték: „Aangekomen op de camping. Eten, douchen, bier en slapen. Morgen om 4:15 uur gaat de wekker weer.” A Google fordító ezt kétféleképpen fordította: „Csapatunk megérkezett a kempingbe. Lefürdünk, egy jót eszünk és irány az ágy! Holnap 04:15 ébresztő és útra kelünk ismét.” Másik verzió: „Tele van a tökünk a kempinggel, zabálni, inni és fürödni akartunk, ehhez képest 4 és negyed órán át csörgött a vekker, mire sikerült lecsapni az arab portást.”

A 66. rajtszámú Motec csapat is befutott (Ivan Trunecka, Jan Melichar, Michal Pohanka és Oldrich Rampula) kedden együtt haladtak a 84. rajtszámmal túra kategóriában indult K&K Desert foxes csapat VW Golf II Syncro autójával kedd délben érkeztek meg Marokkóba, a Rissani szállodába. Thomas Salinas alkatrész támogatásának a hála az autójuk ismét pöpecül megy.

A 74. rajtszámmal túra kategóriába indult Dobrodruh Taem 2 csapat kapitánya Jozef Terem már túl van a Trenčín-Bratislava-Trnava-Trieste-Livorno-Tanger-Asilah útvonalon. Kedden Rabatból Cassablanca felé vették az irányt. Íme egy problémamentes csapat! Ahoj!

A 89. rajtszámmal túra kategóriában indult Team Brainstorm csapat Nissan Patrol autójukkal miután elhagyták Chefchaouent, és elfogyasztottak egy merőben új és meghatározhatatlan ízű gőzölgő kecskét ebédre, valamint levették az összes thermo rucijukat, némi kihívásokkal küzdöttek az úton, végül elégedetten állapították meg, hogy „semmi sem jobb, mint a csillagos ég az erdő közepén.”… Szövegelemzőnk szerint egyértelmű, hogy élve fogyasztották el a kecskét! Hiába, ez történik, ha a fű szerelmesei találkoznak!




A túra kategóriába indult Steel Lords Team versenyzői 130. rajtszámú Tolnai János Honda XR 650R motorjával, 17. rajtszámú túra kategóriába indult Toyota LandCruiser (versenyzők: Genszky Tamás, Kovács Attila és Viczián Zsolt és 18. rajtszámú szintén túra kategóriába indult Toyota 4Runner járművükkel (versenyzők: Balla Sándor és Gömbicz Attila) kedden már az Atlaszról jelentkeztek be. „Mindenki jól van, Jani tolja motoron.”




A Ceruzaút csapat – Segítsd meg alapítvány túra kategóriában indult a 107. rajtszámú Nissan Patrol, valamint még egy Nissan Patrol, és a 106. rajtszámú Vadludak Rally Team Toyota Lucida autóinak a versenyzői Nagy Győző, Tomori László, Koller Attila és Weisz Lajos a keddi napot pakolással kezdték, mert a határátlépésnél kicsit kiforgatták őket. Kedd délután bejárták Marrakesht. A piac fogatagában megkóstoltak mindent, ami csak lehetett, …meg azt is, amit nem. A fűszerboltban emlékeztek rájuk tavalyról. (Emiatt kisebb helyi utcai üldözőjelenet szemtanúi lehettek a békés arab kufárok) Estére a piacon főtt bárányszemet és csigát akartak rendelni...az ezt követő három órára egyikőjük sem emlékszik. A csapat holnap tovább indul Dakhla felé és kis kerülővel elajándékozzák az adományokból a melegebb ruhákat, délebbre aligha lesz rájuk szükség. Terveik szerint 4 nap múlva lépik át a Mauritán határt, ahol rögtön meg is látogatnak egy szegény települést.




Tolnai János hétfő este bekompolt és Tanger felé vette az irányt. Monte Carlo után már nagyon vágyott Honda XR650-ére. Némi féltengely külső gumiharang javítás után még az elemi erőkkel is meg kellett küzdenie, mivel kompjuk indulását a viharos tender miatt törölték. Ekkor Algrecias felé fordult és simán lenyomott újabb 1429 kilométert. A felkelő nap sugarai már Gibraltár sziklái közt érték. Így huszonhárom óra alatt tett meg 1 875 (!) kilométert. Ekkor csatlakozott hozzá az angol transalpos kolléga a 145. rajtszámmal verseny kategóriában indult Ride any Road csapat (a másik mindenre elszánt angol legény) 2001 Honda Transalp 650 motorjával, a két litván fiú és 15. rajtszámmal az ukrán csapat versenyzői Pavel és Alekszej Suknenko Mitsubishi L200 autójukkal. Az európai szuper maraton szakaszt megtétele után a valenciai 34 eurós szállodát köszönettel, de nem kérték. Alherias irányába indultak a srácok a kikötőbe, hogy elérjék a kompot Tangerbe. Rekord idő alatt és óriási széllökések mellett vezettek le 780 kilométert és némi késéssel érkeztek meg. Spanyolországban +18-19 fokban dideregtek a januári télben. A kompok óránként indultak és fél órával az indulás előtt vettek jegyet. A sorból azonban hamar a kikötői rendőrség standján találták magukat. Miután átadták a dokumentumaikat, a rendőr csak ennyit mondott: «Украина, майдан, пиф-паф» azaz „Ukrajna, maidan, bum-bum” és együtt érzően sóhajtott fel. (Hiába, a nosztalgia…bum-bum) Aztán az útlevél ellenőrzés elhúzódott és ők aggódni kezdtek. Végül minden jól alakult és másfél órával később megérkeztek Tangerbe. A vámellenőrzés szintén nyelvi nehézségek okán rövid hivatalos kérdéssé sűrűsödött. A vámhivatalnok pusztán ennyit kérdezett: «Вы в Гамбию»?, «Да.», azaz „Ti, Gambiába?” a válasz „Igen.” Miután a vámosok rájöttek arra, hogy Budapest-Bamako rallyversenyzőkkel találkoztak, átvilágították őket az autójukkal együtt. („Csernobil…bum-bum?”) A Geiger-Müller számláló határértéken belüli értéket mutatott, aminek az is lehetett az oka, hogy az arabok nem tudták bekapcsolni. Pavel és Alekszej ismét szabadon folytatták útjukat, pedig az ukrán rendőrökön edződött srácok azt hitték, csak ekkor kezdődik az igazi ellenőrzés. Megnyílt az út Marokkóba, a lábuk előtt hever Afrika: Удачи и всем от нас большой «Salut»!




Ezúton köszönjük a sok értékes információt, amit különösebb ellenőrzés és változtatás nélkül összefoglalva közvetítünk. Kérjük az üzeneteket elküldés előtt lehetőleg mindig olvassa el a csapat aktuálisan józan tagja is (ha van olyan), hogy elkerüljük az ilyeneket: „Gambiából hazafelé tartunk, késünk, mert dugó van az Árpád hídon.”
Szöveg és képek (csapatoktól) ComPRad Kommunikációs Ügynökség




  •  

Újabb cikkek a témában:
Korábbi cikkek a témában:

 

Hozzászólások

Folyamatban....
Befejezve
Sikertelen

e-mail

Hírlevél


ADATVÉDELEM  |  IMPRESSZUM  |  MÉDIAAJÁNLAT

  OBSERVER