Autósfórum

...because open source matters

 
  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
2011. október 10. hétfő, 18:09

 

Egy meleg nyári napon, 1966 júniusában, detroiti sajtókonferencia jelentette be a Camaro születését. A később milliós darabszámban eladott kocsit „Mustang-evő” ragadozóként aposztrofálták. Olyan fontos esemény volt ez, hogy maga a Chevrolet vezérigazgatója, Peter Estes leplezte le az autót, amelyet a teljesítmény és a stílus ikonjaként fogadtak a sajtó meghívottjai, illetve a 14 helyszínen – újdonságként – telefonkapcsolatban álló újságírók.

 

camaro-tortenelem

Négy sikeres Camaro-nemzedék után 2002-ben állították le a gyártást. Csaknem hét évvel később pedig az Egyesült Államokban útjára indul a Camaro régóta várt ötödik nemzedéke. Mára pedig már Európában száll partra az ikonszerű sportkocsi, szembeötlő designnal és bevált, erőteljes, 432 lóerős, 6.2 literes V8-as motorral.
A következőkben történeti visszatekintést adunk a híres izomautó első négy nemzedékéről.

Első nemzedék (1967-1970 modellév)

Az eredeti Camaro önhordó karosszériája a szélvédőtől és a motorház válaszfalától hátrafelé húzódott, elöl pedig acél segédváz kapcsolódott hozzá. Akkori szokás szerint négy dobfékre bízták a lassítást, a kormánynak nem volt szervo-rásegítése, a robusztus soros hathengeres motor pedig 140 lóerőt adott tovább a háromfokozatú manuális sebességváltónak.

A mindössze 2,466 dolláros alapárú 1967-es Camaro sportkupé ugyanolyan karcsú és agresszív kocsi volt, mint vászontetős ikertestvére. Megjelenését opcionális küllemi csomagokkal lehetett feldobni, mint az RS (rally sport) és SS (super sport).

Rendelkezésre állt a hathengeres motor nagyobb, 4.1 literes változata is, 155 lóerővel, illetve a 210 lóerős, 5.4 literes „small-block” V8 is, amely megemelt sűrítési aránnyal 275 lóerőt ért el. Kapható volt továbbá a 6.5 literes „big-block” V8 325 és 375 lóerős kivitele. A nagyobb motorokhoz többféle széles vagy szűkebb áttételskálájú, három- vagy négyfokozatú manuális sebességváltót lehetett rendelni, illetve a kétféle automata valamelyikét.

Az RS küllemi csomagba luxus-kárpit és alvólámpa tartozott, a nagy teljesítményre utaló SS csomag pedig erődómos géptető szellőzőnyílás-utánzataival, az orrkiképzést körülfogó „dongó” csíkokkal és ikonszerű SS emblémákkal dobta fel az autót. A Chevrolet egy 6.5 literes „big block” V8-assal hajtott RS/SS kabriót bocsátott hivatalos felvezető autóként az 1967-es Indianapolis 500 autóverseny rendelkezésére.

Az első generációs Camaro készült verseny-orientált Z28 kivitelben is. Az 1966 decemberében bevezetett Z28 különlegesen nagy sűrítési arányú 5.0 literes V8-asa úgy jött létre, hogy a 4,6 literes változat rövid löketű főtengelyét szerelték bele az 5,4 literes nagy blokkba. Ehhez a 290 lóerős, „radikális” motorhoz agresszívebb futómű járult.

Az 1968-as Camaróról eltűntek a sárvédő oldalszellőzői, helyüket az amerikai előírást kielégítő oldalvillogók foglalták el, és átdolgozták a hűtőmaszkot is. Műszaki fejlesztésként lépcsős hátsó lengéscsillapítókat építettek be, amelyek erős gyorsításkor ellene hatottak a kerekek pattogásának.

Az 1969-es Camaro felépítése és szerkezete szinte azonos maradt az előző évivel. Új sárvédő, ajtóborítás, hátsó oldalfal és lámpa, illetve hűtőmaszk adott alacsonyabb, szélesebb képet. Az áttervezett műszerfal és a kényelmesebb ülés javította a minőségi hatást, a sokféle kapható teljesítményfokozó extra pedig az év legsikeresebb modelljévé tette a Camarót. Ez a modell lett a jelenlegi ötödik nemzedék inspirálója is.

Második nemzedék (1970-1981)

A második generációs 1970-es Camaro 12 évig maradt gyártásban. A Nován alapult ugyan, de szerkezete erősen emlékeztetett elődjére: hátul önhordó karosszéria, elöl segédváz, laprugós merev tengely hátul, háromszög-lengőkarok elöl. Immár a 155 lóerős 4.1 literes V6 volt a Camaro alapmotorja, felette a 200 lóerős 5.0 literes helyezkedett el. Az 5,4 literes helyébe a 250 lóerős 5.7 literes motor lépett. Az 5,7 literes SS, más karburátorral és megemelt sűrítési aránnyal, 300 lóerőt fejtett ki. Az SS vásárlója dönthetett a 350- vagy 375 lóerős 6.5 literes „big-block” V8 mellett is.

Akárcsak az előző nemzedéket, a Camarót kínálták a Rally Sport vagy a Super Sport felszereléssel, illetve mindkettővel. Az előbbinek másképp nézett ki az eleje, osztott lökhárítóval és gumikeretes központi hűtőnyílással. Az SS nagyobb igénybevételre megfelelő futóművet kapott.

A Z28-at nagy kompressziójú, 360 lóerős LT-1 350 hajtotta. A Car and Driver tesztjén mindössze 5.8 másodperc alatt gyorsult 100 km/órára az autó, az állórajtos negyed mérföldön pedig 14.2 másodperc alatt érte el a 100 mérföldes sebességet (160 km/óra).

Ugyan szinte változatlan maradt az előző év óta, az 1979-es Camaro bizonyult mindmáig a legnépszerűbbnek. Az új, Berlinetta nevű belső kiképzés, új műszerfallal, korszerű műszerekkel és a kezelőszervek jobb elhelyezésével, 283,000 darabos rekord-értékesítést eredményezett.

A fogyasztás csökkentése érdekében a Camaro új, 115 lóerős, 3.8 literes V6-os motorral (egy lekicsinyített V8-assal) jelent meg 1980-ban. Az olajválság miatt 152,000 darabra esett vissza a Camaro eladási darabszáma. 1981-ben, az új motorvezérlő számítógép bevezetésének hatására, valamennyi motor emissziós minősítést kapott.

kabrio-chevrolet-camaro

Harmadik nemzedék (1982-1992)

A harmadik generációs Camaro elsőként készült segédváz és laprugós hátsó futómű nélkül. A futómű elöl MacPherson rendszerű volt, hátul nyomaték-lengőkaros, csavarrugókkal. Újdonság volt a benzinbefecskendezés, a négyfokozatú automatikus váltómű, a négyhengeres motor, a 16 colos kerék és a lejtőshátú karosszéria-forma is. 1982 januárjában, először 1967 óta, teljesen megújult a Camaro, és valamivel kisebb is lett.

A Camaro vezette fel az Indianapolis 500 versenyt 1982-ben is, és a kocsi kék-ezüst utánzatai a legattraktívabbnak számítottak az évjáratból.

A hármas Camaro sorozat szemre alig észrevehető különbségekkel folytatódott 1983-ban. A Z28 teljesítményét azonban jelentősen megemelte az L69 motor-opció, amely a Corvette különleges vezértengelyével, átdolgozott kipufogóval és egy „egészséges” négytorkú karburátorral 190 lóerőt hozott ki az 5.0 L L69 H.O. (high output − nagyteljesítményű) V8-asból. Új, ötfokozatú sebességváltó csatlakozott hozzá.

Az 1985-ös IROC-Z, amely a Camarók szereplésével zajló International Race of Champions után kapta a nevét, 16 colos ötküllős kerekéről és egyedi grafikájáról volt felismerhető. Továbbra is kapható volt az 5.0 literes „small-block” V8 karburátoros változata, de drámai javulást és 215 lóerős teljesítményt hozott magával a Tuned Port Injection (TPI) befecskendezés.

A nagy motorok 1987-ben tértek vissza a Camaróba: az 5.7 literes V8 opció volt az IROC-Z modellhez. TPI rendszerével 225 lóerőt produkált — a Camaro legnagyobb teljesítményét 13 év óta, és ezzel együtt javult a vezethetőség. Az 1987-es Camaro sorozattal abbahagyták a Berlinetta kivitelt, helyébe az LT opciós csomag lépett.

1988-ban abbahagyták a Camaro Z28 gyártását, mivel polgárjogot nyert az IROC név, és így jelöltek meg minden nagyteljesítményű 1988-as Camarót. Az év alapmodellje megörökölte a Z28 15 colos ötküllős kerekét és alacsony karosszéria-köténylemezeit is.

Az 1991-es modellév repülőrajtot vett a Z28 újra bevezetésével, 1990 tavaszán, nagy hátsó szárnnyal, új karosszéria-elemekkel, géptető-dómmal és ötküllős kerékkel. A rend őreit a Camaro B4C Pursuit Vehicle „elfogó vadász” szolgálta.

Negyedik nemzedék (1993-2002)

Az 1993-as negyedik generációs Camaro új, rövid/hosszú lengőkaros első futóművet, fogasléces kormányt és karcsú profilt hozott be. Kétféle szerepelt a kínálatban: az alap sportkupé, 160 lóerős 3.4 literes V6-ossal és a Z28, a Corvette 5.7 literes LT1 „small-block” V8-asával, amely 275 lóerőt adott le. Kabrió nem készült.

A fekete tetős 1993-as Z28 elismerten lélegzetelállító autó volt, az LT1 pedig a Camaróba beépített legnagyobb teljesítményű „small-block”. Négyfokozatú automata vagy hatfokozatú manuális sebességváltó közül lehetett választani, a 16 colos kerekeket blokkolásgátlós tárcsafék lassította. Kivételes értéket adott a 17 ezer dollár alatti áráért!

A vászontetős Camaro 1994-ben tért vissza. Tervezését és gyártását a GM quebeci St. Therese üzemére bízták, ahol komoly mértékben megerősítették a karosszériát.

Míg az 1995-ös Z28-on csak kisebb változtatásokat hajtottak végre, az alap-Camaro opcióként megkapta a GM 3800 200 lóerős 3.8 literes V6-ost. A 3800 sokkal erősebb és kifinomultabb volt a 3400-nál, és 1996-ra ez maradt az egyedüli V6-os a Camaro kínálatában.

Azzal, hogy a 3800 lett a standard motor, a gyengébb 1996-os Camaro még mindig erősebb volt a legnagyobb teljesítményű 1984-esnél. A 305 lóerős SS lett az első gyári Camaro, amely 1971 óta áttörte a 300 lóerős határt.

A Camaro 30. születésnapjának megünneplésére a Chevrolet 1997-ben különleges opcióként kihozott egy fehér Z28-at, narancs csíkokkal és farkasfogas dekorációval (utalva az 1969-es Camaro felvezető autóra). Valamennyi modellen új, háromszínű hátsó lámpákat vezettek be, az SLP pedig rendkívül kis darabszámban (106 autó) hagyta el a gyárat, 330 lóerős Corvette LT4 5.7 L V8 motorral, mint Camaro Z28 SS modell.

A negyedik generációs Camaro csupán látványában újult meg 1998-ra, amikor más orrkiképzéssel látták el. Az igazi újdonsággal a Z28 szolgált, amelynek gépteteje alá a C5 Corvette teljesen alumínium LS-1 V8-asát építették be.

Az 1999-es Camaro nagyon hasonlított az előző évihez. Csak apróságokban változott 2000 és 2001 folyamán is, akárcsak a gyártás utolsó, 2002-es esztendejében. A Z28 új szervokormány-hűtőt, és átdolgozott hangrendszert kapott, a V6-os kabriókban pedig standard lett az automatikus erőátvitel.

cabrio-camaro

Folytatódik a trend

Ed Welburn, a GM vezető formatervezője, lelkes Camaro-rajongó, neki magának is van egy 1969-es példánya. Az ötödik generációs Camarót mégis a valaha épített tíz legnagyszerűbb Chevrolet közé sorolja. 

"Világszerte összekötötte az embereket. Amikor koncepcióautóként bemutattuk, felnőtt férfiak és nők szemébe csalt könnyeket. Értékelik az egész földkerekségen." Amikor Welburn és csapata az új Camarón dolgozott, "bevittem a stúdióba a sajátomat, hogy inspirálja őket. Azt mondtam: alkossatok szebbet ennél!" Noha a mostani autó izmos formája emlékeztet az 1967-1969-es Camarókra – például a fellendülő vonal a hátsó oldalablak alatt − Welburn szereti hangsúlyozni, hogy a 2010-es inkarnáció "nem hátranéző, hanem előretekintő design. Mindig a jövőre gondolok, de a Chevrolet nagyszerű hagyományára is. Erre építünk, de nem egy retro Camarót." Az ő szemében az új Camaro magabiztos, optimista designja "pozitív jelzés a GM alkalmazottai és ügyfelei felé. „Fényt gyújtott a vállalatnál."

2009-ben, a hétéves szünet utáni első évben, 61,650 Camaro talált gazdára az Egyesült Államokban, pedig csak áprilisban indult az értékesítés. A következő évben 81,300-at adtak el. 2011 első félévében 40,275-öt. A Transformers trilógia is hozzájárult, hogy a Camaro lett a legkelendőbb sportkocsi az Egyesült Államokban. A Camaro, a Transformers különkiadással együtt, idén ősztől kapható Európában.

Tények
Szegmens: teljesítményautó
Kapható: 1966 szeptembere óta
Első nemzedék: 1967 - 1969
Második nemzedék: 1970 - 1981
Harmadik nemzedék: 1982 - 1992
Negyedik nemzedék: 1993 - 2002
Ötödik nemzedék: 2010-től


  •  

Újabb cikkek a témában:
Korábbi cikkek a témában:

 

Hozzászólások

Folyamatban....
Befejezve
Sikertelen

Autóspanasz.hu
Loading
e-mail

Hírlevél


ADATVÉDELEM  |  IMPRESSZUM  |  MÉDIAAJÁNLAT

  OBSERVER